A MAGYARORSZÁGI TÁVÍRÓHÁLÓZAT 1887-1914 KÖZÖTT

A kiegyezés után a magyar kormány számára különösen fontos lett az addig Bécs-központú távíróhálózat Budapest centrikus átépítése és fejlesztése, amely a Monarchián belüli politikai és gazdasági függetlenség, egyenrangúság megteremtését szolgálta.

Magyarországon, kezdetben a helyközi és helyi távíróhuzalokat a be nem épített útvonalak és vasutak mentén telítetlen keményfa vagy nemkátrányos telített puhafa oszlopokon, különböző szerkezetű tartóvasakra szerelt porcelán vonalszigetelőkön vezették. 1889-től elkezdték alkalmazni a kátránnyal telített puhafa oszlopokat is.

A városok belterületén, zártsorú építkezéseknél a házak falába erősített tartókon haladtak a vezetékek. Az előfizetők számának növekedése szükségessé tette, hogy a szigetelőket több, egymáshoz egészen közel szerelt, váltakozó hosszúságú tartóvasakra erősítsék, mindinkább kihasználva a fali támszerkezetek befogadó képességét.

Szépészeti szempontból egyes tereket, főbb útvonalakat, szebb házakat igyekeztek elkerülni, vagy mint a fővárosban az Erzsébet-téren, néhány díszes öntöttvas oszlopot állítottak fel.

A külföldi alapanyagok behozatalának csökkentése érdekében a hálózati anyagok hazai előállítására törekedtek. A Zsolnay Porcelángyárban 1882-ben kezdődtek kísérletek a jó minőségű magyar porcelán vonalszigetelők gyártásához. 1885-től részleges szerződéssel szállítottak, majd 1891-ben elnyerték a Magyar Posta és a MÁV telefon- és távírda szigetelő teljes szükségletét kielégítő folyamatos megrendeléseit.

A távíróhálózat gyors fejlődése miatt a vezetékek számát a falitartókon nehezen lehetett növelni, és a nagyszámú, hosszú és kusza vezetékek között a fenntartó személyzet nem tudott eligazodni. A falitartók helyett tetőtartókat kezdenek elhelyezni.

A kiegyezéstől 1887-ig a magyar távíró oly nagyarányú fejlődést ért el, hogy a távíró hálózatot jól működő műszaki irányítás nélkül fenntartani és továbbfejleszteni már nem lehetett.
Baross Gábor miniszter felismerve a műszaki irányítás hiánya miatti nehézségeket, 1887-ben a távírót a postával egyesítette és a műszaki ügyek irányítására, és az irányítási rendszer korszerű fejlesztésére fiatal mérnököket alkalmazott. Ezzel az elhatározással új korszak nyílt meg a magyar távíró történetében.

A távíró és a posta egyesítését gyorsan követte a "telegráf törvény". Az 1888. évi XXXI. törvénycikk törvényes keretet biztosított a távíró és az akkor már működő telefonhálózat és berendezései korszerű, a korabeli műszaki követelmények szerinti fejlesztéséhez. A törvényben biztosított fejlődési lehetőségek kihasználása végett 1888-tól kezdve három esztendőn át évi 60.000 forint állt rendelkezésre.

1891-ben a fiatal műszaki kar munkatervet dolgozott ki. Ezt a távíróhálózati felújítási és beruházási tervet a minisztertanács elfogadta és 1891-ben 1.300.000 forint, 10 év alatt törlesztendő különhitelt engedélyeztetett. 1893-ban további félmillió forint állami pénzt fordítottak hálózatfejlesztésre.
A távíróhálózat jól átgondolt, üzembiztos műszaki fejlesztése jelentős méreteket öltött. A budapesti távíróhálózatot teljesen átalakították. A vasoszlopokon haladó vezetékek egy részét újonnan létesített tetőtartókra erősítették, más részét városcsinosítás és a gazdaságosabb fenntartás miatt földalatti távírókábelekbe helyezték.

Üzemi és üzleti okok miatt Budapest-Hatvan között a léges távíróvezetékeket földalatti kábelbe helyezték. A kábelfektetési munka 1904-ben kezdődött. A postai távíró korszakban ez volt az egyetlen helyközi távírókábel.

A nagyvárosok szélén a különböző irányokból érkező légvezetékcsoportokat kábelbódékon át földalatti távírókábelekhez csatlakoztatták.

A kábelbódék és a távíróközpont közötti kábelek Pupin- vagy Krarup-rendszerűek voltak. Budapest területén az interurbán vonalak részére 1913-ban fektetett kábelek közül öt 14x2 eres Krarup, egy 17x2 eres és egy 28x2 eres Pupin-kábel volt.

A nemzetközi és belföldi hálózat a távíró kezdetétől folyamatosan épült és fejlődött. Magyarországon haladt át a Párizstól a Fekete-tengerig húzódó fontos és nagyforgalmú távíró irány. Erre az európai haránt irányú összeköttetésre főleg Budapest központtal kapcsolódott az akkori Magyarország távíróhálózata. A belföldi távíróhálózat jól lefedte az akkori Magyarországot, egyben a magyar hálózat az ország határain több ponton csatlakozott a környező országok és a nemzetközi hálózatok rendszeréhez.

E korszak alatt több új nagytávolságú távíróösszeköttetés létesült. Az 1896. évi, budapesti nemzetközi távírókonferencia tárgyalásának eredményeként 1899. december 4-én nyílt meg a Budapest-London viszonylat. Ezt követte december 6-án a Budapest-Szófia, december 16-án a Budapest-Szarajevó közvetlen összeköttetés. 1907-ben épültek a Budapest-Konstantinápoly és Budapest-Braila vonalak. A Keletet és Nyugatot összekötő nagytávolságú vonalak nemcsak távíróforgalmi, hanem pénzügyi szempontból is nagy fontosságúak voltak.

A nagytávolságú távíróösszeköttetések mellett számos új külföldi közvetlen összeköttetés létesült, melynek eredménye képen Magyarország Ausztriával 54, Bosnia-Hercegovinával 10, Romániával 6, Németországgal és Szerbiával 2-2, Bulgáriával, Nagy-Britanniával és Törökországgal 1-1 közvetlen távíróvonalat üzemeltetett.

A távíróhálózat növekedését 1887-től az első világháborúig az alábbi táblázat jól szemlélteti;

Az 5. ábra táblázatban nem szerepel a magántáviratok felvételére felhatalmazott vasúti távíróállomások száma, amely 1887-ben 907, 1914-ben 2402 volt. Valamint nem szerepel a vasúti távíróhálózat huzalhossza, amely 1877-ben 23.287 km, 1914-ben 56.852 km volt.

A telefon egyre erőteljesebb térhódításával a magyar távíró fejlődése, nem látványosan, de megtorpant.
Ez a fejlődési megtorpanás egy természetes fejlődési folyamat része volt. Főleg gazdasági és részben műszaki okok miatt a táviratokat 1889-től a beszédalapú telefonhálózatokon kezdték továbbítani. Ez egy folyamat kezdete volt, mely később kiszélesedve, és végezetül teljesen magába foglalta a távírót.

Ezután a távíró békés világában más idők következtek. 1914. június 28.-án Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst, kitört az első világháború.